JSzLKKL, A TÖRTÉNELMI SZENT LÁZÁR
KATONAI ÉS ISPOTÁLYOS LOVAGREND(Málta)
MAGYAR NAGYPERJELSÉG
2112 Veresegyház, Viczián tanya 1
A Szent Lázár Lovagrend a legrégebbi, folyamatosan működő lovagrend.
Szülőhelye ősi hagyomány szerint egy lepra-kórház volt, amelyet Jeruzsálem falain kívül az a Hyrcanus János 1 főpap építtetett, aki Kr.e. 135-105-ig uralkodott a zsidó nép felett. Normandia hercegének, a későbbi II. (Jó) János 2 francia király 1343-ban kiadott pátense igazolja, hogy a testvérületet (rendet) Kr.u. 72-ben alapították. Mindenesetre, elismerten létezett a IV. században, amikor görög és örmény bazilita (Szt.Bazil reguláját követő) szerzetesek kórházként működtették Jeruzsálem falain kívül. Specialitásuk volt leprások és más bőrbetegségben szenvedők ápolása és kezelése. Később, a keresztes háborúk idején, amikor a különböző, Szentföldön harcoló lovagrendek esetlegesen leprában megbetegedő tagjai kerültek falaik közé, váltak Szent Lázár Renddé és alakult ki a Katonai és Kórházi Lovagrend. A megbetegedett lovagokat így el lehetett különíteni az egészségesektől, ugyanakkor a jól szervezett testületben továbbra is hasznosíthatták harci képességeiket, hiszen a lepra mint lassú, hosszú lefolyású betegség, nem akadályozta meg, hogy továbbra is kitűnő katonák maradjanak. A lovagok meg tudták védeni a szerzeteseket a szaracénokkal szemben, viszont a szerzetesek is biztosították a lovagok részére az akkor lehetséges legjobb orvosi ellátást. Miközben a Rend működését inkább a kórházi tevékenység dominálta, a Szt.Lázár lovagok számos csatában is részt vettek. A Rend minden egyes tagja elesett 1291- ben az Akko 3 (Acre) melletti nagy csatában, amikor hátvédként fedezték a keresztény csapatok visszavonulását. Ez az esemény késztette a pápát egy dekrétum kiadására, amely kimondta, hogy a nemes Rend Nagymesterének nem kell többé az addigi hagyományok szerint, leprásnak lennie. A rend annyira megbecsült volt ebben az időben még ellenfelei által is, hogy Szaladin szultán, miután a keresztesek vereségét követően elfoglalta a Szentföldet, a Rend kórházait személyes védelme alá helyezte. Ez az oka annak, amiért a tisztelet és hála jeléül, az arabok (a próféta) zöld színét választották a Rend hivatalos színének.
A XIII. században a Rend megtalálta útját Európába és gyökeret vert Franciaországban, az akkori Németföldön, Sziciliában, Itáliában és a Brit Szigeteken. Angliában István király 4 uralkodása alatt jelentek meg először, amikor Lancashire grófság Burton városában alapítottak kórházat, innen nevezték később őket „burtoni lazaristáknak" (Burton Lazars). 1177-ben II.Henrik 5 angol király kiváltságos levelet állított ki a Rend részére, amelynek egy másolata ma is megvan. A Rend virágzott az ezt követő időszakban, számos kórház és kommenda jött létre Angliában, volt idő, amikor 95 leprosium (lepra kórház) is volt a Rend birtokában. Az akkor még független Skóciában is nagy tekintélynek örvendtek I.Róbert 6 király uralkodása idején. VIII. Henrik 7 , miután megszüntette a szerzetesrendeket Angliában, nem kerülték el figyelmét a kórházi rendek sem, megtiltotta mind a Szt.Lázár, mind a Szt.János Lovagrend tagjainak a rendi öltözék és bármilyen más megkülönböztető rendi cím viselését. Ezt követően angol és skót lovagok a kontinentális Európában nyertek felvételt továbbra is a Rendbe.
A Rend mindig jó viszonyt ápolt a francia uralkodóházzal, ezt példázza, hogy VII.Lajos 8
francia uralkodó Boigny-ban, Orleans közelében egy királyi kastélyt adományozott a Rendnek. Ugyanakkor, a rendi felvételeket korlátozta az a körülmény, hogy a Nagymester tisztségét a mindenkori francia trónörökös (dauphin) töltötte be.
Az 1780-as években a Francia Királyság súlyos válsága miatt a király második legidősebb fiát Provence grófját nevezte ki a Rend Nagymesterévé. Miután 1791 júniusában a király fogságba került, júliusban a francia rendi gyűlés betiltotta az összes lovagrendet.
1795-ben Provence grófja XVIII.Lajos néven francia uralkodó lett, ezáltal ismét francia koronás fő lett a Rend Nagymestere. Miután Franciaországból menekülnie kellett és Oroszországban talált menedéket, 1798 és 1801 között nagymesteri mivoltában számos orosz nemesnek adományozott lovagi címet. Attól kezdve 1814-ig kevés újabb jelölés volt, de a Nagymester néhány lovagot felvett a Rendbe, számukat körülbelül harminc főben jelölte meg, a „betiltás" óta.
Miután trónra lépett, XVIII. Lajos lemondott nagymesteri címéről, helyette a Rend Védnöke lett és ezt követően Nagymester hiányában, a Rendet előkelőségek és tisztségviselők tanácsa kormányozta, a király védnöksége alatt. 1830 elején újabb forradalom a királyt száműzetésbe kényszerítette. Ebben az időben a rendi kormányzatot 23 lovag képviselte, akik között számos ősrégi és jeles család leszármazottja volt. Ezenkívül több külföldi, nevezetesen mintegy 20 orosz és néhány svéd lovag is tagja volt a Rendnek. Egyre nehezebb volt újabb tagok toborzása miután vagy a spirituális vagy a tényleges vezetés hiánya miatt nem volt megfelelő garancia a lehetséges jelöltek részére.
Ennek folyományaként a Rend Vezetősége (Council of Officers) elhatározta, hogy Jeruzsálem Pátriárkájának védnökségéért folyamodik. A pátriárka készségesen tett eleget a kérésnek, magát a Jeruzsálemi Szt.Lázár Katonai és Kórházi Lovagrend Spirituális Védnökének jelentette ki és ezt a címet és tisztséget minden utóda viseli és vállalja azóta is. Rendelkezésre álló dokumentumok szerint 1858 és 1917 között számos tiszteletreméltó katonai parancsnok és nemes családok tagjai váltak a Rend tagjaivá, de a ptriarkátus levéltárának az I.világháború alatt történt elpusztulása miatt, lehetetlen a pontos lista összeállítása az akkori rendtagokról.
1927-ben a Rend növekedése arra késztette a Vezetőséget, hogy visszaállítsák a Nagymester tisztségét és hivatalát. Az utolsó Nagymester Bourbon Lajos, kezdetben Provence grófja, majd Franciaország királya volt, személyében folytatódott az a régi hagyomány, amely a Rendet a Bourbon Házzal összekötötte. Természetes volt a Vezetőség részéről, hogy ismét ennek a háznak hercegét kérje fel a Rend fejének. Őfelsége, Francisco de Borbon, Sevilla hercege, XIV.Lajos 9 francia király egyenes ági leszármazottja, XIII. Alfonz 10 spanyol király unokaöccse, aki elfogadta a felkérést, ezután a Rend Generálisává 11 avatták, majd 1935 decemberében a Rendi Káptalan Nagymesterré kiáltotta ki, amely címet családja azóta is viseli.
A modern időkben a Rend kiterjesztette tevékenységét Franciaországon túlra és jelen van Olaszországban, Magyarországon, Ausztriában, Portugáliában, Skandináviában és Máltán. 1961-ben, négy évszázadnyi szünet után az angol nyelvterület is újraéledt a Nagymester parancsára, rendtartományok alakultak Angliában, Skóciában, Wales-ben, Írországban, Észak-Amerikában, Ausztráliában, Dél-Afrikában és Újzélandon. Független kommendák találhatók Indiában, Thaiföldön és Nigériában (korábbi angol korona-gyarmatok).
A Szent Lázár Lovagrend történelmi folytonossága jól követhető a Nagymesterek utódlás rendje alapján.
A Rend továbbra is feladatának érzi a törődést a leprásokkal és más bőrbetegségben szenvedőkkel, gyógyszerek gyűjtésével és eljuttatásával segítve olyan országoknak, ahol még mindig vannak leprások. Kórházakat alapított Kongóban, Szenegálban és Francaiország hathatós segítségével lepra kórházakat Szíriában, Libanonban, Izraelben, Dahomeyben, Malajziában és Törökországban. Személy szerint, aki híres volt a jótékonykodás ezen területén és a Rend tagjává is vált, nem más mint dr.Albert Schweitzer. A Rend önkéntes mentő szolgálatokat is működtet különböző országokban. Egy másik, egyenrangú aspektusa a Rend működésének az egyetemes tanúvallomás a keresztény hit mellett.
Valamennyi ősi lovagrend lényegében vallásos és lovagi testület volt és a Rend elkötelezett abban, hogy a társadalomban fenntartsa ennek eszméjét, magáénak vallva az udvariasság, a szolgálat, a becsület, a hűség és a jótékonyság lovagi erényeit. A rendi alkotmány jelenlegi szövegezése szerint mint ökumenikus rend, egyedülállóan nyitott minden érdemes férfi és nő számára keresztény felekezetétől függetlenül, ha együtt érez a Rend eszményeivel. Bár sok prominens személy van tagjai között, mégis a tagok nagy része egyszerű ember, akik büszkék arra, hogy fenntartják és vallják az ősi lovagi tradíciókat. Ennek az elit Keresztény Rendnek csak szigorúan vett ajánlások rendszerén keresztül lehet a tagságát megszerezni. Pusztán a tagság iránti kérelem nem jelenti a jogot a csatlakozáshoz, és ha őfensége elfogadta kérelmezőt, az a megtiszteltetés jelének tekintendő. A frissen belépett tag rendszerint a tagtárs (member companion, MLJ) rangot kapja, kivételes esetben tiszt-társ (officer companion OLJ). A Szent Lázár Lovagrend valódi „lovag"-rend a szó katonai értelmében is, következésképpen a tagok csak a Rend és eszményeinek kiemelkedő szolgálatával emelkednek magasabb rangra. Ilyen magasabb rangok: parancsnok (Commander, CLJ), lovag (Knight, KLJ), lovag parancsnok (Knight Commander, KCLJ) nagykeresztes lovag (Knight Grand Cross), ez utóbbi a legmagasabb rang. Minden rangnak külön jelvényei vannak, amelyet tulajdonosai megfelelő alkalmakkor viselnek és jogosultak a rövidítés betűit a nevük után írva használni. A magasabb rangúak ugyancsak jogosultak címüket, mint Paracsnok, Lovag vagy Dáma, őexcellenciája Lovag, őexcellenciája Dáma használni olyan országokban, ahol ezek a címek elismertek 12 . A Rend az egyes országokban delegátusok, kommendák és rendtartományi keretekben szerveződik, a tagság számosságától függően. A tagok szerény évi felajánlással járulnak hozzá a Rend adminisztrációs költségeihez és az elvárásoknak megfelelően támogatják a saját tartományban szervezett gyűjtéseket.
Atavis et Armis
.